Külleme is különös, szaga azonban egyenesen riasztja az embert! A durián terebélyes, örökzöld fákon terem, rothadó bűzt árasztó gyümölcs. Készül azonban belőle mártás, fűszer, sőt jégkrém is, a durián fa részeit pedig alkalmazzák a népi gyógyászatban, láz és sárgaság ellen is nagyon hasznos!

Sokan kifejezetten viszolyognak a duriántól, szállodákban rothadó szaga miatt fel sem szolgálják, és a közlekedési eszközökről is ki van tiltva. Pedig nagyon ízletes gyümölcs!

A fa virágai csak éjjel nyílnak, harang alakúak, a szirmok lapátra emlékeztetnek, színük leginkább sárgás, de lehet rózsaszín és fehér is. A durián kocsányokon lóg, termése gömbölyded, tojás alakú. Kissé olyan, mint egy buzogány. A héja zöld és vastag, felülete tüskés, húsa narancssárga. Íze semmire sem emlékeztet igazán – krémes, kissé vaníliaszerű, ha nagyon hasonlítgatni akarjuk, talán a sajt, vagy az édesebb dióbél jut róla eszünkbe.

Érett állapotban árasztja rothadó bűzét, a szag édeskés, nagyon kellemetlen. Akárhogyis: hazájában, Dél-Kelet Ázsiában a durián az egyik legértékesebb gyümölcsnek számít.

Eredetileg az ázsiai trópusi esőerdőkből származik, de megtalálható Indonéziában, a Maláj-félszigeten, India déli részén, Srí Lankán, Thaiföldön is. Szórványosan termesztik Indokínában és a Fülöp-szigeteken is. Ültetik Afrika keleti részén, valamint Dél-Amerikában és Közép-Amerikában. Hazájában – ahol a gyümölcsök királyának is tartják – nyersen fogyasztják magköpenyét, lehetőleg gyorsan, mert ha oxigénnel érintkezik, hamar megsavanyodik.

A durián termésmasszáját a malájok tartósítják, konzerv formájában is lehet kapni, a belsejéből Indonéziában mártást készítenek menta hozzáadásával. Általában rizzsel fogyasztják. Jégkrém készül a duriánpüréből. Pudinggal, fagylalttal is gyakran eszik. Tartós pasztát Thaiföldön készítenek belőle, fűszerként is ételekbe kerül.

Párolt zöldségként fogyasztják a durián éretlen, de egész terméseit, az enyhén mérgező magokat pedig főzik vagy pörkölik.

Természetesen nemcsak ételként használják ezt a finom, de rothadó szagú gyümölcsöt. Ázsiában afrodiziákum a termés, és a durián fának szinten minden részét alkalmazza a népi gyógyászat. A gyökere, a kérge, a termése és a levelei is hasznosak bizonyos betegségek kúrálásában. Láz ellen igen régóta bevetik, a sárgaságra pedig különösen ajánlott a duriánból készült főzet.

A durián gyümölcs tápanyagtartalma messze földön híres. Vitalizáló hatású, ma már wellness italt is készítenek belőle. Jókedvre derít, elűzi a fáradtságot, fitté varázsolja azt, aki fogyasztja. Potencianövelő gyümölcs. Jelentős mennyiségű Omega3 zsírsavat tartalmaz, vagyis a tengeri halakon túl a duriánt is nagyon érdemes fogyasztani egészségünk megőrzése érdekében! Sok fehérje van benne, így vegetáriánusok számára is javasolt.

−

jákafa (angolosan dzsekkfruit, illetve dzsekkfrút, Artocarpus heterophyllus vagy A. heterophylla) az eperfafélék családjába tartozó kenyérfafajta, amely Dél- és Kelet-Ázsiában őshonos. Banglades nemzeti gyümölcse.

Az angol „jackfruit” név amely a portugál Jacából ered, az pedig valószínűleg a malajálam nyelv csákká szavából. Az első portugál hajósok adták neki ezt a nevet India partjainál.

Nem keverendő össze a hasonló megjelenésű, de a mályvavirágúak rendjébe tartozó duriannal! A jákafára jellemző, hogy belül a közepén és a gyümölcsrózsák között nagyon ragacsos, tejfehér, rágógumiszerű anyag van. A gyümölcshús „rózsákra” szedhető, és ezekben a citromsárga rózsákban van a mag. Ez a legnagyobb, fán termő gyümölcs a Földön. Tömege elérheti a 36 kg-ot, hossza a 90 cm-t, átmérője az 50 cm-t.

Íze édes, a banán-őszibarack-mangó keverékéhez saját aromaanyag is társul.